Lovasság

Rendünk és Királyságunk dicsőségére felállítottuk első lovas zászlóaljunkat a Szövetség szívós harci ménjeivel felszerelve. Kilenc bátor és tapasztalt harcos alkotja e lovas éket. De a harc folyik tovább, és Viharvárad biztosít bennünket az utánpótlásról. Minden alkalommal, mikor új lovas vitézzel bővül támadó ékünk, e helyt adunk hírt róla, s tesszük közzé képét (amelyet egy polaroid-szerű kis dobozban egy krampusz villámgyorsan megfest; a dobozt felrázni szigorúan tilos és szadista is).

Fangs of the Father III


Menetelésünk a végső csatába lassan kezdetét veszi, de még mielőtt csatlakoznék társaimhoz, feltétlenül fel kell keresnem Wrathion herceget, aki reményeim szerint jó hírekkel fog szolgálni. A herceg érkezésemkor igen csak szűkszavú volt és egy utolsó feladattal még megbízott, ami inkább egy öngyilkosság, mintsem egy könnyen teljesíthető küldetés.

Fangs of the Father II


Két hónapja már, hogy küzdünk Halálszárny legerősebb csapataival, s lassacskán fordul a szerencse. Bár a harc kimenetele még kérdéses számunkra, de ha kitartóak vagyunk, győzelmet arathatunk a világot fenyegető csapás felett. Úgy érzem már megtettük az útnak a felét, s ha ilyen sikerrel vesszük az előttünk álló akadályokat, akkor győzelmünk beíratik a történelemkönyvekbe...

Vitézek


Történelmünk egy harcokkal teli fejezete ott kezdődött, amikor Runcájsz a törpe vadász felkereste a remete mágust, Solorienst valahol Kalimdor északi hegyei közt. A havas Winterspring egy eldugott völgyében talált rá, és szoros szövettséget kötöttek. A szövettség idővel kisebb sereggé bővült, és egyre rendszeresebbé váltak csatáik.