Order of Watchers

Rendünk és Királyságunk dicsőségére felállítottuk első lovas zászlóaljunkat a Szövetség szívós harci ménjeivel felszerelve. Kilenc bátor és tapasztalt harcos alkotja e lovas éket. De a harc folyik tovább, és Viharvárad biztosít bennünket az utánpótlásról. Minden alkalommal, mikor új lovas vitézzel bővül támadó ékünk, e helyt adunk hírt róla, s tesszük közzé képét (amelyet egy polaroid-szerű kis dobozban egy krampusz villámgyorsan megfest; a dobozt felrázni szigorúan tilos és szadista is).

Menetelésünk a végső csatába lassan kezdetét veszi, de még mielőtt csatlakoznék társaimhoz, feltétlenül fel kell keresnem Wrathion herceget, aki reményeim szerint jó hírekkel fog szolgálni. A herceg érkezésemkor igen csak szűkszavú volt és egy utolsó feladattal még megbízott, ami inkább egy öngyilkosság, mintsem egy könnyen teljesíthető küldetés.

Két hónapja már, hogy küzdünk Halálszárny legerősebb csapataival, s lassacskán fordul a szerencse. Bár a harc kimenetele még kérdéses számunkra, de ha kitartóak vagyunk, győzelmet arathatunk a világot fenyegető csapás felett. Úgy érzem már megtettük az útnak a felét, s ha ilyen sikerrel vesszük az előttünk álló akadályokat, akkor győzelmünk beíratik a történelemkönyvekbe...

Történelmünk egy harcokkal teli fejezete ott kezdődött, amikor Runcájsz a törpe vadász felkereste a remete mágust, Solorienst valahol Kalimdor északi hegyei közt. A havas Winterspring egy eldugott völgyében talált rá, és szoros szövettséget kötöttek. A szövettség idővel kisebb sereggé bővült, és egyre rendszeresebbé váltak csatáik.