Order of Watchers

A titkos raktárból kijövet rögtön a következő ajtó Medivh könyvtárába vezetett, ahol nem más volt bezárva, mint Medivh apjának, Nielas Arannak a szelleme. Ez mindenkit megdöbbentett, hisz közismert tény volt, hogy a stormwindi udvari mágus már régen meghalt és lelke örök nyugalmat talált. Ám úgy néz ki ez a hely mégis valahogy fogva tartja a lelkét. Tán elégtételt akar venni Aegwynnen, aki kihasználta, tán Medivhvel akar találkozni, hogy számonkérje rajta gonoszságait, nem tudjuk, de egy biztos, Aran jó ember volt és megérdemli, hogy a lelke békében nyugodjék, így segítenünk kell rajta.

A toronyban rengetegféle szörnyeteg és teremtmény vert tanyát, de szerencsére egyikőjük se volt igazán erős, így könnyedén utat törhettünk magunknak. A feladatunk a torony felderítése mellett az volt, hogy megtisztítsuk az itt lakó démoni erőktől és Medivh személyes irataiból tudtuk, hogy az egyik szekrénysor mögött egy titkos raktárrész húzódik, ahol a feketemágia különböző eszközeit tárolta, ami miatt már az ő idejében is démonok szállták meg a szobát, így soha többé nem nyitotta fel azt. Felkutattuk hát azt a bizonyos szekrénysort és mögötte valóban megtaláltuk a titkos raktárt, ahol egy legendás szatírdémon, Terestian Illhoof vert tanyát.

Utunk az operából néhány folyosóra majd romos termekbe vezetett, amelyek végre eljuttattak utunk céljához, Karazhan tornyához. A torony első terme egy hatalmas menazséria volt, ahol fura, színtiszta mágiából készített szörnyetegek vertek tanyát. Medivh a torony felsőbb termeibe vezető menazséria őrzésére egy mágiával működtetett robotot készített, mely magát a terem kurátorának nevezte, gépies hangon érzelemmentesen közölte velünk, hogy a menazséria csak a vendégek számára van fenntartva és azonnal ránktámadt. A csata során apró, elektromossággal telített gömböket hozott létre energiatartalékaiból, melyekkel gyorsan végeznünk kellett, ha nem akartunk belehalni az áramütésekbe, amiket ezek az apró energiamezők okoztak.

Hosszú kényszerszünet után most ismét jutott némi időm a könyvtár rendezgetésére, így tollat ragadtam, hogy papírra vessem a nagy Medivh egykori lakhelyéül szolgáló Karazhan tornyában folytatott kalandozásaink folytatását.
Miután sikerült győzelmet aratnunk a titán felett visszatértünk a hallba, ahonnan egyetlen út vezetett tovább. A hideget már a csarnok közepén lehetett érezni: a továbbvezető utat egykorvolt fagymágusok torz, életrekelt maradványai védelmezték. Erejük halálukkal nemhogy apadt, de felerősödött, fagyvarázsaikkal képesek voltak bárkit megbénítani, vagy akár megölni. A harc ellenük nehéz volt, de végül sikerült átjutnunk az általuk őrzött boltíven és így a régi nagy Karazhan legcsodálatosabb látványosságába, az operaterembe jutottunk. A szellemek itt is újraélték utolsó napjukat, újra és újra beültek csodálni az előadást, érkezésünkkor is épp annak kezdetét várták. Az egyetlen továbbutat a színpadon lévő ajtó jelentette, így nem volt más választásunk, mint megzavarni az előadást…