A Fekete Kapu és Viharvárad eleste

Miközben Kil'jaeden felkészítette a Hordát Azeroth inváziójára, Medivh tovább küzdött saját lelkéért Sargeras ellen. Llane király, Viharvárad nemes uralkodója aggódva szemlélte, ahogy a sötétség lassan megfert?zte barátja lelkét. Megosztotta félelmeit Anduin Lotharral is, az Arathi vérvonal utolsó képvisel?jével, akit f?hadnagyának nevezett ki. Sajnos egyikük sem sejthette még, hogy a Medivhet lassan elnyel? örület micsoda rettenetet szabadít majd el.

Végs? ösztönzésként Sargeras azt ígérte Gul'dannak, hogy nagy hatalmat ruház rá, ha beleegyezik, hogy a Hordát Azeroth ellen vezesse. Medivhen keresztül Sargeras azt üzente a boszorkánymesternek, hogy él? istenné válhat, ha megtalálja a tenger mélyén azt a kriptát, ahová Aegwynn ?rz? rejtette Sargeras megtört testét, majd' ezer évvel korábban. Gul'dan megegyezett a démonúrral és elhatározta, hogy miután legy?zte Azeroth népét, felkutatja a legendás kriptát és elnyeri jutalmát. Megbizonyosodva róla, hogy a Horda megfelel?en szolgálja céljait, Sargeras parancsot adott az invázió megkezdésére.

Közös er?feszítéssel Medivh és az Árnyék Tanács boszorkánymesterei megnyitották azt a dimenziók közti átjárót, amelyet Fekete Kapunak neveztek el. A térkapu áthidalta a Draenor és Azeroth közti távolságot és elég nagy volt ahhoz, hogy akár egész seregek kelhessenek át rajta. Gul'dan ork felderít?ket küldött át a kapun, hogy mérjék fel a földet, amelyet nemsokára megtámadnak. A visszatér? felderít?k biztosították az Árnyék Tanácsot, hogy Azeroth világa csak arra vár, hogy leigázzák.

Durotan meg volt gy?z?dve róla, hogy a Gul'dant rabságban tartó rontás pusztulást hoz népére, ezért ismét szót emelt a boszorkánymesterek ellen. A bátor harcos azt állította, hogy a boszorkánymesterek elpusztítják az orkok lelkének tisztaságát és ez a meggondolatlan invázió csak a vesztüket okozhatja. Gul'dan nem merte megkockáztatni, hogy kivégeztessen egy ilyen népszer? h?st, ezért arra kényszerült, hogy Durotant és az általa vezetett Hófarkas klánt az új világ egy távoli sarkába szám?zze.

Miután a szám?zött Hófarkasok átléptek a portálon, csak néhány ork klán követte ?ket. Ezek az orkok gyorsan kiépítették táboraikat a Fekete Ingoványban, amely egy sötét és mocsaras vidék volt Viharvárad királyságától messze keletre. Ahogy az orkok kirajzottak, hogy felderítsék az új földeket, szinte azonnal konfliktusba keveredtek Viharvárad ember véd?ivel. Bár ezek a rajtaütések általában gyorsan véget értek, mindkét faj számára világossá tették er?sségeiket és gyengéiket. Llane és Lothar sosem tudtak pontos adatokat szerezni az orkok számáról és csak becsülni tudták, hogy vajon milyen nagy sereggel is állnak szemben. Néhány éven belül az ork Horda nagy része átkelt Azeroth világára és Gul'dan úgy látta eljött az ideje, hogy rámérjék az els? igazi csapást az emberekre. A Horda teljes erejével megtámadta a felkészületlen Viharvárad királyságát.

Amíg Azeroth és a Horda csapatai az egész királyságban egymással csatáztak, a belviszályokkal is szembe kellett néznie mindkét seregnek. Llane király úgy hitte, hogy a vad orkok képtelenek lesznek elfoglalni Azerothot ezért nagykép?en a f?városban, Viharváradban várta az ellenséget. Sir Lothar azonban meg volt gy?z?dve róla, hogy közvetlenül az ellenséget kellene támadni, így választania kellett meggy?z?dése és a királyhoz való h?sége között. Végül az ösztöneire hallgatott és megostromolta Medivh er?dítményét, Karazhant, a varázsló fiatal tanonca, Khadgar segítségével. Khadgar és Lothar sikeresen legy?zte a megszállott ?rz?t, akit egyértelm?en a konfliktus forrásaként azonosítottak. Medivh testének elpusztításával Lothar és a fiatal tanonc akaratlanul is a mélységbe szám?zte Sargeras szellemét. Ennek következményeként Medivh tiszta és erényes szelleme is tovább élhetett... hosszú éveken át vándorolt ezután a túlvilágon.

Bár Medivhet sikerült legy?zni, az orkok lassan felülkerekedtek Viharvárad véd?in. Ahogy a Horda gy?zelme egyre közelebb került, Végzetpöröly Orgrim, az egyik leghatalmasabb ork f?nök szeme felnyílt és lassanként kezdte belátni, hogy valami elfajzott rontás uralkodott el a klánokon mióta felhagytak korábbi életmódjukkal. Öreg harcostársa, Durotan visszatért szám?zetéséb?l és újra figyelmeztette Gul'dan árulására. Gyors megtorlásként Gul'dan orgyilkosai végeztek Durotannal és családjával, egyedül csecsem? fiát hagyták életben. Végzetpöröly nem tudott róla, de Durotan gyermekét megtalálta az emberek seregének egy tisztje, Setétláp Aedelas és rabszolgaként magához vette.

Ez az ork gyermek egy nap majd népének valaha ismert legnagyobb vezére lesz.

Durotan halála felrázta Orgrimot, így nekilátott, hogy megszabadítsa a Hordát a démoni rontástól és végül elnyerte a Horda f?nöki címét miután megölte Gul'dan korrupt bábját, Feketekezet. Határozott irányítása alatt a könyörtelen Horda ostrom alá vette Viharváradot. Llane király súlyosan alábecsülte a Horda erejét és tehetetlenül nézte ahogy királysága elbukott a zöldb?r? betolakodókkal szemben. Llane királyt magát az Árnyék Tanács egyik legügyesebb orgyilkosa ölte meg: a félork Garona.

Lothar és katonái Karazhanból visszatérve remélték, hogy id?ben érkeznek és meggátolhatják a vérontást, megmenthetik egykor dics?séges hazájukat. Ám sajnos elkéstek, szeretett királyságukból már csak füstölg? romokat találtak. Az ork Horda folytatta a határvidékek fosztogatását és elfoglalta a környez? földeket. Bújdosásra kényszerítve, Lothar és követ?i elkeseredetten megfogadták, hogy bármi áron is, de visszafoglalják hazájukat.

Lordaeron Szövetsége

A viharváradi vereség után Lord Lothar összegy?jtötte Azeroth seregeinek maradványait és a tengeren átkelve visszavonult az északi királyságba, Lordaeronba. Biztosnak látszott, hogy ha nem állítják meg, a Horda az egész emberiséget leigázhatja, ezért a hét emberi királyság vezet?i találkoztak és megegyeztek abban, hogy egyesítik er?iket, létrehozták hát Lordaeron Szövetségét. Majd' háromezer év óta el?ször történt meg, hogy Arathor szétszórt országai ismét közös zászló alatt egyesültek. A Szövetség haderejének f?parancsnoka Lord Lothar lett, aki felkészítette seregeit a Horda közelg? támadására.

Hadnagyai, Fényhozó Uther, Büszkerév Daelin admirális és Turalyon segítségével Lotharnak sikerült meggy?znie humanoid szomszédaikat is a fenyeget? veszélyr?l. A Szövetség elnyerte Vasüll? sztoikus törpjei és egy kisebb csapat quel'thalasi nemes elf támogatását is. Az elfek, akiket abban az id?ben Napjáró Anasterian vezetett nem akartak különösebben belekeveredni a konfliktusba, ám becsületük kötelezte ?ket arra, hogy segítsenek Lotharnak, hiszen ? volt az Arathi vérvonal utolsó képvisel?je, akinek az ?sei segítséget nyújtottak az elfeknek korszakokkal korábban.

A Horda, amit immáron Végzetpöröly hadf?nök vezetett, óriásokat hozott át Draenorról és besorozta a seregbe az otthonuktól megfosztott Amani erdei trollokat. A Horda nagyszabású hadm?veleteket indított Khaz Modan törp királyságának és Lordaeron déli vidékeinek elfoglalására és közben minden útjába akadó ellenállást könny?szerrel legy?zött.

A Második Háború epikus méret? ütközetei a tengereken vívott hajócsatáktól a leveg?ben zajló párharcokig terjedtek. Valahogyan a Horda rátalált egy nagyhatalmú ereklyére, a Démonléleknek nevezett varázstárgyra és ezzel rabságba vetette az ?söreg Sárkánykirályn?t, Alexstraszát. A Horda azzal fenyegette Alexstraszát, hogy elpusztítják tojásait, ezzel sikerült kikényszeríteniük, hogy a sárkány csatába küldje feln?tt gyermekeit. A nemes vörös sárkányok így aztán a Horda oldalán léptek be a háborúba.

Khaz Modan, Lordaeron és Azeroth kontinensein mindenhol tombolt a háború. Északi hadjárata részeként a Horda sikeresen felgyújtotta Quel'Thalas határvidékein az elfek erdejeit, akik így már végleg és teljes odaadással csatlakoztak a Szövetség ügyéhez. Lordaeron nagyobb városait lerombolták és felprédálták a csaták során. Bár semmiféle er?sítésre nem számíthattak, csodával határos módon Lothar és szövetségesei mégis feltartották ellenségeik el?renyomulását.

A Második Háború utolsó napjaiban azonban, ahogy a Horda gy?zelme a Szövetség felett már-már karnyújtásnyira volt, szörny? viszály alakult ki Azeroth két leghatalmasabb orkja között. Miközben Végzetpöröly az utolsó, mindent eldönt? támadásra készült Lordaeron f?városa ellen - arra a támadásra, ami elsöpörte volna a Szövetség utolsó megmaradt seregeit - Gul'dan és követ?i elhagyták állomáshelyeiket és tengerre szálltak. A döbbent Végzetpöröly, miután így Gul'dan árulásának köszönhet?en elvesztette seregének felét kénytelen volt visszavonulni és feladni a Szövetség feletti teljes gy?zelem legnagyobb lehet?ségét.

A hataloméhes Gul'dan, aki megszállottan istenné akart válni elkeseredetten kutatott Sargeras tenger mélyén pihen? kriptája után, mert úgy hitte ott megtalálja a végs? hatalom titkait. Orkjait már arra kárhoztatta, hogy a Lángoló Légió szolgái legyenek, így Gul'dan lelkiismeretfurdalás nélkül semmibe vette, hogy Végzetpörölyhöz h?séges legyen. A Viharhozó és Alkonypöröly klánok támogatásával Gul'dan sikerrel járt és a felszínre emelte Sargeras Kriptáját a tenger mélyér?l. Azonban mikor kinyitotta az ?si, vízzel elárasztott kriptát, csak ?rült démonokat talált benne.

Hogy megbüntesse árulásukért a dezertáló orkokat, Végzetpöröly elküldte csapatait, hogy öljék meg Gul'dant és hozzák vissza a renegátokat. Meggondolatlansága jutalmaként Gul'dant széttépték azok az ?rült démonok, amiket szabadjára engedett a kriptából. Vezérük halála után a renegát klánok hamar elbuktak Végzetpöröly haragvó légiói el?tt. Bár a lázadást így sikerült elfojtani, a Horda képtelen volt feldolgozni a veszteséget. Gul'dan árulása nem csak reményt adott a Szövetségnek, hanem id?t is nyertek arra, hogy rendezzék soraikat és visszavágjanak.

Lord Lothar figyelmét nem kerülték el a Horda belviszályai, ezért gyorsan összegy?jtötte a seregek maradékát és dél felé szorította vissza Végzetpörölyt, Viharvárad felprédált középs? vidékei felé. Ott aztán a Szövetséges hader? csapdába zárta a visszavonuló Hordát Feketeszikla vulkanikus er?djében. Bár Lord Lothar elesett a Szikla lábánál vívott csatában, hadnagya Turalyon az utolsó pillanatban a Szövetséges seregek élére állt és visszaszorította a Hordát a b?zös Gyászmocsárba (Swamp of Sorrows). Turalyon hadai sikeresen elpusztították a Fekete Kaput is, azt a misztikus térkaput, amely az orkok világára Draenorra nyílt. Az er?sítést?l ilyen módon elvágva, belviszályoktól széttöredezve, a Horda végül teljesen összeomlott és elbukott a Szövetség seregeivel szemben.

A szétszórt ork klánokat gyorsan fogságba ejtették és szigorúan ?rzött elkülönít? táborokba zárták. Bár úgy látszott a Hordát sikerült végérvényesen legy?zni, néhányan nem hitték, hogy a béke sokáig tarthat. Khadgar, aki immár maga is híres f?mágus volt, meggy?zte a Szövetséges er?k f?parancsnokait, hogy építsék fel a Nethergarde er?döt, a Fekete Kapu ?rzésére, így biztosítva, hogy Draenorról ne jöhessen át egy újabb inváziós sereg.

Draenor Inváziója

Ahogy a Második Háború tüzei lassan kialudtak, a Szövetség aggresszív lépéseket tett az ork veszély kordában tartására. Lordaeron déli részén számos nagy elkülönít? tábor épült az orkok fogvatartására. A lovagok és veterán Szövetséges harcosok által ?rzött táborok nagyon sikeresnek bizonyultak. Bár az ork foglyok feszültek és csatára készek voltak, a táborok vezet?i Durnholde börtöner?djében állomásozva er?s kézzel tartották fenn a békét és a rendet.

Draenor pokoli világán azonban egy új ork sereg készült arra, hogy rajtaüssön a mit sem sejt? Szövetségen. Ner'zhul, Gul'dan egykori mestere sötét zászlaja alatt egyesítette a megmaradt ork klánokat. Az Árnyhold klán segítségével az öreg sámán azt tervezte, hogy számos portált nyit Draenoron, amelyeken át új, romlatlan világokra léphetne át a Horda. Az új térkapuk fenntartásához szüksége volt Azerothról néhány megb?völt ereklyére. Ezek megszerzéséhez Ner'zhul újra megnyitotta a Fekete Kaput és átküldte rajta ádáz szolgáit.

Az új Horda, olyan veterán f?nökök vezetése alatt mint Pokoljáró Grom és Hóttszem Kilrogg (a Vérz? Üreg klánból) meglepte a Szövetséges védelmi er?ket és szabadon fosztogatott a határvidéken. Ner'zhul pontos parancsait követve az orkok gyorsan megszerezték a szükséges ereklyéket, majd visszamenekültek Draenor biztonságába.

Lordaeron királya, Terenas tartott t?le, hogy az orkok ismét Azeroth inváziójára készülnek, ezért összehívta legmegbízhatóbb hadnagyait. Megbízta Turalyon tábornokot és Khadgart azzal, hogy vezessenek át a Fekete Kapun egy expedíciós hader?t és végezzenek az ork fenyegetéssel egyszer és mindenkorra. Turalyon és Khadgar seregei átkeltek Draenorra és sorozatos csatákban csaptak össze Ner'zhul klánjaival a megkínzott T?zpokol Fennsíkon. Még a nemes elf Széljáró Alleria, a törp Vadpöröly Kurdran és a veterán katona Trollvész Danath segítségével sem tudta Khadgar megakadályozni, hogy Ner'zhul megnyissa a térkapuit más világokra.

Ner'zhul tehát végül megnyitotta az új világokra vezet? térkapuit, de nem láthatta el?re, hogy milyen rettenetes árat fog fizetni érte. A portálok hihetetlen energiái lassan szétszakították Draenort. Miközben Turalyon seregei elkeseredetten harcoltak azért, hogy hazatérhessenek Azerothra, Draenor világa megroskadt és elkezdett összeomlani. Pokoljáró Grom és Hóttszem Kilrogg ráébredtek, hogy Ner'zhul ?rült tervei az ork faj végét jelenthetik, ezért gyorsan összehívták a megmaradt orkokat és visszamenekültek Azeroth viszonylagos biztonságába.

Draenoron Turalyon és Khadgar vállalták, hogy meghozzák a végs? áldozatot és még a Draenori oldalon elpusztítják a Fekete Kaput. Tudták, hogy bár ez az ? és követ?ik életébe kerül, de ez volt az egyetlen lehet?ség arra, hogy biztosítsák Azeroth túlélését. Miután Pokoljáró és Hóttszem elkeseredett er?feszítéssel átvágták magukat az emberek vonalain, hogy megmenekülhessenek, a Fekete Kapu felrobbant mögöttük. Nekik és az Azerothon maradt orkoknak immáron nem volt visszatérés.

Ner'zhul és h?séges Árnyhold klánja átléptek a legnagyobb újonnan létrehozott térkapun, miközben hatalmas vulkánkitörések szaggatták szét Draenor kontinenseit. A lángoló tengerek kitörtek medrükb?l és elárasztották a vidéket, majd a megkínzott világ elemészt?dött egy hatalmas, apokaliptikus erej? robbanásban.

A Lidérc Király Születése

Ner'zhul és követ?i beléptek a Kavargó ?rbe, arra az éteri síkra, ami összeköti a Nagy Sötét Végtelenben szétszórt világokat. Sajnos Kil'jaeden és démoni szolgái már vártak rájuk. Kil'jaeden, aki megesküdött rá, hogy bosszút áll Ner'zhulon annak korábbi büszke ellenállásáért lassan, végtagonként tépte szét az öreg sámán testét. Kil'jaeden életben tartotta a sámán szellemét, hogy Ner'zhul tudatában legyen teste megcsonkításának. Bár Ner'zhul könyörgött a démonnak, hogy engedje el szellemét és hagyja meghalni, a démon kegyetlenül azt válaszolta, hogy a Vérszerz?dés, amit hosszú id?vel azel?tt kötöttek, még mindig érvényben volt és Ner'zhullal még mindig voltak tervei.

Mivel az orkoknak nem sikerült elfoglalni a világot a Lángoló Légió számára, Kil'jaeden arra kényszerült, hogy egy új sereget toborozzon abból a célból, hogy káoszt szítson Azeroth királyságaiban. Ez az új sereg már nem eshetett áldozatául azoknak a kicsinyes rivalizálásoknak és belviszályoknak, amelyek végül felemésztették a Hordát. Könyörtelennek és megszállottnak kellett lennie, hogy csak a küldetésével tör?djön. Ezúttal Kil'jaeden nem hibázhatott.

Ner'zhul tehetetlen szellemét börtönbe zárva Kil'jaeden még egy utolsó esélyt adott neki arra, hogy szolgálja a Légiót, vagy különben örökös kárhozatra ítéli. Ner'zhul meggondolatlanul ismét egyezséget kötött a démonnal. Szellemét egy különlegesen felkészített gyémántkemény jégtömbbe zárták, amelyhez a jeget a Kavargó ?r távoli sarkaiból gy?jtötték. A fagykoporsóba zárva Ner'zhul azt érezte, hogy tudata tízezerszeresére tágult. A démon kaotikus energiáitól megrontva egy kísértetszer?, elmondhatatlan hatalommal rendelkez? lény lett bel?le. Abban a pillanatban a Ner'zhulként ismert ork örökre megsz?nt létezni és megszületett a Lidérc Király.

Ner'zhul h?séges halállovagjait és Árnyhold klánbéli követ?it szintén átalakították a démon kaotikus energiái. A gonosz varázslókat széttépte a démoni energia, majd csontvázszer? lidércekként születtek újra. A démonok így biztosították, hogy Ner'zhul követ?i még halálukban is feltétlen engedelmességgel szolgálják ?t.

Amikor eljött az ideje, Kil'jaeden felfedte, hogy milyen küldetést szánt a Lidérc Királynak. Ner'zhul feladata az lett, hogy terjesszen el egy halálos járványt Azerothon, ami örökre eltörli majd az emberek civilizációját. A járványban elpusztultak él?halottként támadnak majd fel és szellemük örökre Ner'zhul vasakaratához láncolódik. Kil'jaeden megígérte, hogy ha Ner'zhul sikerrel teljesíti sötét küldetését és az emberek írmagját is eltörli a világról, akkor megszabadul az átoktól és kap egy új, egészséges testet, amiben tovább élhet.

Bár Ner'zhul beleegyezett mindenbe és láthatóan készséggel várta, hogy eljátssza a rá osztott szerepet, Kil'jaeden mégis szkeptikus maradt szolgája h?ségét illet?en. Azzal, hogy a Lidércet testetlenül egy kristálykemény koporsóban tartotta, rövid távon biztosítva volt h?sége, de a démon tudta, hogy mindig szemmel kell majd tartania. Ezért Kil'jaeden megparancsolta saját elit test?reinek a vámpírszer? rémuraknak, hogy figyeljék Ner'zhult és biztosítsák, hogy tényleg elvégzi a rábízott rettenetes feladatot. Tichondrius, a rémurak leghatalmasabb és legravaszabb képvisel?je örömmel vette a kihívást; leny?gözte a járvány pusztító ereje és az, hogy a Lidérc Király markában ott volt a lehet?ség egy népirtás kivitelezésére.

A Jégkorona és a Fagytrón

Kil'jaeden lehajította Ner'zhul jeges börtönét Azeroth világára. A gyémántkemény kristály tüzes csóvát rajzolt az éjszakai égre, majd becsapódott Északszirt (Northrend) távoli, jeges kontinensére és mélyen belefúródott a Jégkorona (Icecrown) gleccserbe. A fagyott kristály alakja eldeformálódott és átalakult a heves zuhanástól, immáron egy trónra hasonlított, Ner'zhul bosszúra éhes szelleme pedig ott kavargott benne.

A Fagytrónba (Frozen Throne) zárva Ner'zhul kinyúlt végtelen tudatával és megérintette Északszirt bennszülött lakóinak elméit. Könny?szerrel szolgaságba taszította számos lény elméjét, például a jégtrollokat és az ádáz óriásjetiket, majd egyre növekv? árnyékába vonta ?ket. Tudatának hatalma szinte végtelennek bizonyult, használatával létrehozott egy kisebb sereget, amit a Jégkorona kanyargó labirintusaiban állomásoztatott. Ahogy a Lidérckirály egyre növekv? képességeit próbálgatta a rémurak állandó felügyelete alatt, egyszercsak felfedezett egy távoli ember települést a hatalmas Sárkánymételynek nevezett (Dragonblight) peremvidékén. Puszta szeszélyb?l elhatározta, hogy hatalmát a mit sem sejt? embereken próbálja ki.

Ner'zhul él?holt járványt varázsolt, ami a Fagytrón mélyéb?l megindult a jeges pusztaságon. A járványt puszta akaratával irányítva egyenesen az emberi falu közepébe küldte. Három napon belül a településen mindenki halott volt, de nem sokkal kés?bb a halott falusiak zombiszer? tetemekként éledtek fel. Ner'zhul mindegyikük szellemét és gondolatait úgy érezte, mint a sajátjait. Az elméjében tomboló orkánszer? hangzavartól Ner'zhul még hatalmasabb lett, mintha szellemeik régóta vágyott táplálékként szolgáltak volna számára. Úgy találta, hogy gyerekjáték volt számára a zombik cselekedeteit irányítani és rákényszeríteni ?ket arra, hogy az ? céljait szolgálják.

Az elkövetkez? pár hónapban Ner'zhul folytatta kísérleteit az él?holt járvánnyal és Északszirten minden egyes embert saját uralma alá vont. Él?holt serege napról napra nagyobb lett, tudta, hogy közeleg az id? az igazi próbára.

Grim Batol Csatája

Id?közben a háborúdúlta délvidéken a Horda szétszóródott maradványai a puszta túlélésükért küzdöttek. Bár Pokoljáró Grom és a Csatadal klán elkerülte a fogságba esést, Hóttszemet és a Vérz? Üreg klánt bekerítették, majd Lordaeronban az elkülönít? táborokba zárták ?ket. A sok emberéletet követel? lázadások ellenére a táborok ?rparancsnokai hamarosan újra magukhoz ragadták az irányítást a rájuk bízott ádáz foglyok felett.

A Szövetség nem tudott róla, de az orkok egy nagy csapata még mindig szabadon járt Khaz Modan északi vidékein. A Sárkánytorok klán hirhedt boszorkánymestere, Nekros vezetésével egy ?si ereklye, a Démonlélek használatával irányítása alatt tartotta Alexstraszát és sárkányraját. A sárkánykirályn?t túszként használva Nekros titokban egy sereget szervezett Grim Batol elhagyott, - egyesek szerint átkozott - korábban a Vadpöröly törpök uralta er?djében. Nekros terve az volt, hogy seregét és a hatalmas vörös sárkányokat a Szövetség ellen küldi, azt remélve, hogy ezzel újraszervezheti a Hordát és folytathatja Azeroth meghódítását. Látomása azonban nem valósulhatott meg végül: egy kis csapat ellenálló harcos, az ember mágus, Rhonin vezetésével sikeresen elpusztította a Démonlelket és kiszabadította a sárkánykirályn?t Nekros uralma alól.

Haragjukban Alexstrasza sárkányai porig rombolták Grim Batol er?djét és a Sárkánytorok klán nagy részét t?zben emésztették el. Nekros nagyratör? tervei füstbe mentek, miután a túlél?ket a Szövetséges csapatok szépen összegy?jtötték és bezárták ?ket az elkülönít? táborokba, amelyek már csak rájuk vártak. A Sárkánytorok klán legy?zése a Horda végét jelentette és vele véget ért az orkok ádáz vérszomja is.

Az Orkok Letargiája

Teltek a hónapok és egyre több ork foglyot zártak az elkülönít? táborokba. A táborok lassan már sz?kösnek bizonyultak, így a Szövetség arra kényszerült, hogy új táborokat építsen az Alterac Hegységt?l délre elterül? mez?kön. A növekv? számú tábor fenntartásához és ellátásához Terenas király új adót vetett ki a Szövetség tagjaira. Ez az adó, a határviták feletti politikai feszültségek mellett széleskör? felháborodást váltott ki. Úgy t?nt, hogy a törékeny paktum, ami a legsötétebb órájukban eggyé kovácsolta az emberek országait most bármely pillanatban semmissé válhat.

A politikai feszültségek közepette számos táborparancsnok észlelte, hogy ork foglyaikon furcsa változások történnek. Id?vel jelent?sen csökkent az orkok azon igyekezete, hogy megszökjenek a táborokból, vagy egymás között harcoljanak. Az orkok egyre zárkózottabbak és letargikusak lettek. Bár nehéz volt elhinni, de az orkok - akik valaha a legaggresszívebb faj voltak Azeroth világán - teljesen elvesztették harci kedvüket. A furcsa letargia el?tt zavarodottan álltak a Szövetség vezet?i miközben az tovább terjedt a gyorsan gyengül? orkok sorai között.

Néhányan arra következtettek, hogy talán egy furcsa betegség - amire csak az orkok fogékonyak - okozhatta a megdöbbent? letargiát. Ám Antonidas f?mágus Dalaranból másfajta hipotézissél állt el?. Antonidas az orkok történelmét kutatta és abból a kevés információból ami rendelkezésére állt végül sikerült kiderítenie, hogy az orkok generációkon át bénító démoni befolyás alatt álltak. Elmélete szerint az orkokat már Azeroth els? inváziója el?tt megfert?zték ezek a hatalmak. Nyilvánvaló volt, hogy a démonok meger?sítették az orkok vérét és ennek eredményeként lett természetfeletti erejük, kitartásuk és haragjuk.

Antonidas szerint az orkokat sújtó letargia valójában nem betegség volt, hanem egyfajta elvonási tünet, ami abból eredt, hogy már nem álltak kapcsolatban azokkal a boszorkánymesteri mágiákkal, amelyek félelmet nem ismer?, vérszomjas harcosokká tették ?ket. Bár a tünetek nyilvánvalóak voltak, Antonidas nem talált orvosságot az orkok állapotának javítására. Varázslótársai és néhány magasrangú Szövetséges vezet? véleménye ellenben az volt, hogy az orkok meggyógyítása meggondolatlan cselekedet lenne. Antonidas így magára maradva töprengett tovább az orkok rejtélyes állapotán és a végkövetkeztetése az lett, hogy egy spirituális gyógymódra lesz szükség.

Az Új Horda

Az elkülönít? táborok f?parancsnoka, Setétláp Aedelas az ork foglyok felügyeletét a börtöner?db?l, Durnholde-ból látta el. Egy bizonyos orkra azonban különös figyelmet fordított: arra az árva gyermekre, akit mintegy tizennyolc évvel korábban talált. Setétláp kedvenc szolgájaként nevelte fel a fiatal orkot és a Thrall nevet adta neki. Taktikai ismereteket, filozófiát és hadm?vészetet tanított neki, s?t Thrall még gladiátor kiképzést is kapott. Mindeközben a korrupt f?parancsnok az orkból egy fegyvert akart faragni saját céljaira.

Kemény nevelése ellenére a fiatal Thrallból er?s, gyors észjárású ork lett, aki a szíve mélyén érezte, hogy a szolgák élete nem neki való. Ahogy feln?tt egyre többet tudott meg népér?l, az orkokról, akikkel sosem találkozott, hiszen legy?zésük után többségüket elzárták az elkülönít? táborokba. A pletykák szerint Végzetpöröly, az ork vezér megszökött Lordaeronból és elbujdosott. Csak egyetlen klán maradt hát, amely titokban m?ködve azon fáradozott, hogy elkerülje a Szövetség folyton utánuk kutató tekintetét.

A ravasz, ám még tapasztalatlan Thrall megszökött Setétláp er?djéb?l és útra kelt, hogy megtalálja fajtársait. Vándorlásai során Thrall kikémlelte az elkülönít? táborokat és azt látta, hogy egykoron hatalmas népe furcsán magába roskadt és letargikus lett. Mivel nem találta meg azokat a büszke harcosokat, akiknek a keresésére indult, Thrall elhatározta, hogy felkutatja az utolsó, veretlen ork f?nököt, a Pokoljárót.

Az emberek által ?zött Pokoljáró Grom valóban ragaszkodott még a Horda csaták iránti olthatatlan vágyához. Egyedül saját h?séges klánja, a Csatadal klán segített neki, Pokoljáró mégis folytatta a gerillaháborút meggyötört népének ellenségeivel ellen. Sajnos Pokoljáró sem találta meg a módját annak, hogy a fogságba ejtett orkokat felrázza bódultságukból. A fogékony Thrallt er?sen inspirálta Pokoljáró idealizmusa, így szívébe fogadta a Hordát és annak harcos hagyományait.

Saját gyökerei után kutatva Thrall északra indult, hogy megkeresse a legendás Hófarkas klánt. Thrall megtudta, hogy Gul'dan szám?zte a Hófarkasokat az Els? Háború kezdetén. Arról is tudomást szerzett, hogy ? maga a fia és örököse volt az ork h?snek, Durotannak, a Hófarkasok f?nökének, akit mintegy húsz évvel korábban gyilkoltak meg a vadonban.

Az agg sámán, Drek'Thar gyámsága alatt Thrall megismerkedett népének ?si sámánisztikus kultúrájával, amelyet elfeledtek Gul'dan gonosz uralma alatt. Id?vel Thrallból nagyhatalmú sámán lett és felvette az öröksége jogán ?t megillet? címet is: a szám?zött Hófarkasok f?nöke lett. Az elemek hatalmával felvértezve, saját sorsa után kutatva Thrall útra kelt, hogy felszabadítsa a foglyul ejtett klánokat és kigyógyítsa népét a démoni rontásból.

Vándorlásai során Thrall rátalált az id?s hadf?nökre, Végzetpöröly Orgrimra, aki hosszú évek óta élt remeteségben. Végzetpöröly, aki közeli barátja volt Thrall apjának, úgy döntött követi a fiatal, eltökélt orkot és segít neki felszabadítani a fogságban tartott klánokat. Számos veterán f?nök támogatásával Thrallnak végül sikerült újraélesztenie a Hordát és új spirituális öntudatot adni népének.

Az orkok újjászületésének szimbólumaként Thrall visszatért Setétláp er?djébe, Durnholde-ba és véget vetett korábbi mestere terveinek azzal, hogy ostrom alá vette az elkülönít? táborokat. Ennek a gy?zelemnek azonban ára volt: az egyik tábor felszabadításakor Végzetpöröly elesett a csatában.

Thrall magához vette Végzetpöröly legendás pörölyét és felöltötte fekete lemezvértjét, ezzel ? lett a Horda új hadf?nöke. Az elkövetkez? hónapok során Thrall kicsi, ám hatékony Hordája felszámolta az elkülönít? táborokat és meghiúsította a Szövetség összes próbálkozását arra, hogy valahogyan ellenálljanak okos taktikai lépéseinek. Legjobb barátja és mentora, Pokoljáró Grom támogatásával Thrall azon fáradozott, hogy népe soha többe ne lehessen rabszolga.

A Pók Háború

Miközben Thrall az orkok felszabadításán munkálkodott Lordaeronban, Ner'zhul folytatta hatalmi bázisának kiépítését Északszirten. A Jégkorona gleccser fölé egy hatalmas er?döt építtetett és ott állomásoztatta egyre növekv? él?holt légióit. Bár a Lidérckirály kiterjesztette befolyását a vidék fölött, egy árnyékba húzódó birodalom ellenállt hatalmának. Azjol-Nerub ?si, földalatti királysága - amelyet egykoron egy gonosz, humanoid alakú pókokból álló faj alapított - elküldte elit harcosait, hogy támadják meg a Jégkorona er?döt és vessenek véget a Lidérckirály ?rült hatalmának. Ner'zhul csalódottan tapasztalta, hogy a gonosz nerubiánok immunisak voltak nem csak a járványra, hanem még telepatikus képességeire is.

A nerubián pókurak hatalmas seregeknek parancsoltak és kiterjedt földalatti barlangjárataik Északszirt területének majdnem a felét behálózták. A Lidérckirály er?djei ellen vezetett, gerillataktikával kivitelezett támadásaik egyre-másra hiúsították meg Ner'zhul er?feszítéseit arra, hogy kifüstölje ?ket a járataikból. Végül a Lidérckirály a lassú felmorzsolás taktikájával nyerte meg a nerubiánok ellen vívott háborút. A kegyetlen rémurak és megszámlálhatatlan él?holtból álló seregei segítségével Ner'zhul megszállta Azjol-Nerubot és földalatti templomait a pókurak fejére rogyasztotta.

Bár a nerubiánok immunisak voltak a járványra, Ner'zhul növekv? nekromantikus hatalma elegend? volt ahhoz, hogy felélessze a pók harcosok tetemeit és saját akaratához láncolja ?ket. Állhatatosságuk és rettenthetetlenségük el?tt tisztelegve Ner'zhul átvette a nerubiánok különös építészeti stílusát, majd saját er?djeit és épületeit ezentúl aszerint építette. Mivel királyságában már nem maradt ellenálló, a Lidérckirály hozzálátott, hogy felkészüljön igazi küldetésére. Végtelen tudatával kinyúlt az emberek vidékei felé, egy olyan sötét lélek után kutatva, aki meghallgatná...

Kel'Thuzad és a Falka Megalakulása

Szerte a világban csak egy maroknyi nagyhatalmú ember érzékelte a Lidérckirály Északszirtr?l jöv? mentális üzenetét. Közülük a legjelent?sebb egyén Dalaran f?mágusa volt, Kel'Thuzad, aki a Kirin Tornak, a Dalarant uraló tanácsnak egyik vezet? tagja volt. Éveken át különcnek tartották mivel megszállottan tanulmányozta a halottidézés tiltott tanait. Feltett szándéka volt, hogy a mágikus világ minden titkát és árnyékba húzódó csodáját megismerje s úgy érezte, hogy felettesei általa idejétmúltnak és földhözragadtnak tekintett elvei csak akadályozzák ?t. Amikor aztán meghallotta az Északszirtr?l jöv? hívást, a f?mágus jelent?s hatalmát arra fordította, hogy megpróbáljon kapcsolatba lépni ezzel a rejtélyes hanggal. Meg volt gy?z?dve róla, hogy a Kirin Tor nem lenne elég bátor ahhoz, hogy elsajátítsa a sötét tanokban rejl? hatalmat és tudást, ezért lemondott posztjáról, hogy aztán amit csak lehet megtanulhasson a hihetetlen hatalommal bíró Lidérckirálytól.

Maga mögött hagyva jelent?s vagyonát és tekintélyes politikai befolyását, Kel'Thuzad letért a Kirin Tor által követett útról és örökre elhagyta Dalarant. A Lidérckirály hangja folyamatosan suttogott az elméjében, rábeszélte, hogy adja el összes birtokát és rejtse biztos helyre a bel?le szerzett vagyont. Kel'Thuzad ezután magányosan utazott földön és tengeren sok-sok mérföldön át, és végül elérkezett Északszirt fagyos partjaira. Eltökélte, hogy meg sem áll a Jégkoronáig és ott felajánlja szolgálatait a Lidérckirálynak. Útközben a f?mágus áthaladt Azjol-Nerub felprédált, háború dúlta romjain, így els?kézb?l láthatta Ner'zhul hatalmának nagyságát és kegyetlenségét. Kel'Thuzad lassan kezdett ráébredni, hogy a rejtélyes Lidérckirállyal való szövetkezés valóban bölcs döntés és potenciálisan gyümölcsöz? eredményeket hozhat.

Hosszú hónapokon át vándorolt Kel'Thuzad a fagyos pusztaságban, de végül rátalált a sötétbe burkolózó Jégkorona gleccserre. Bátran odalépdelt Ner'zhul fekete citadellájához és meglepetten tapasztalta, hogy az él?holt ?rszemek hangtalanul félreálltak útjából, mintha csak vártak volna már reá. Kel'Thuzad leereszkedett a jeges föld mélyébe egészen a gleccser legaljáig. Ott egy hatalmas, jégb?l és árnyékokból álló barlangban térdre borult a Fagytrón el?tt és lelkét felajánlotta a halottak urának.

A Lidérckirály elégedett volt új szolgájával. H?ségéért és engedelmességéért cserébe halhatatlanságot és még nagyobb hatalmat ígért Kel'Thuzadnak. A sötét hatalom és tudás utáni vágyától hajtva Kel'Thuzad elfogadta els? küldetését: feladata az lett, hogy térjen vissza az emberek világába és alapítson egy vallást, ami istenként imádná a Lidérckirályt.

Azért, hogy a küldetést sikeresen végrehajthassa, Ner'zhul érintetlenül hagyta Kel'Thuzad emberi alakját. Az id?söd?, ám még mindig karizmatikus varázslót megbízta, hogy az illúziók feletti hatalmát és rábeszél?készségét használva nyerje meg Lordaeron elesett és remény nélkül él? néptömegeinek bizalmát. Aztán ha már magára vonta figyelmüket, mutasson nekik egy látomást arról, hogy milyen lehetne az új társadalom - élén egy új vezet?vel, akit királyuknak hívhatnak.

Kel'Thuzad álcázott alakban tért vissza Lordaeronba és három év leforgása alatt vagyonát és ravaszságát használva létrehozott egy hasonsz?r? férfiakból és n?kb?l álló titkos testvériséget. A szövetség - amelyet a Kárhozottak Szektájának nevezett el - társadalmi egyenl?séget és Azerothon örök életet ígért a beavatottaknak cserébe azért, ha Ner'zhulnak engedelmeskednek és ?t szolgálják. Ahogy teltek-múltak a hónapok egyre több lelkes önkéntest talált új szektája számára Lordaeron megfáradt és túlterhelt munkásai körében. Kel'Thuzad számára meglep?en egyszer?nek bizonyult, hogy elérje célját és a polgároknak a Szent Fénybe vetett hitét Ner'zhul sötét árnyékában való hitté alakítsa. Miközben a Kárhozottak Szektájának létszáma és befolyása növekedett, Kel'Thuzad mindenáron igyekezett elrejteni tevékenységüket Lordaeron hatóságai el?l.

Kel'Thuzad sikerér?l értesülve a Lidérckirály megkezdte végs? el?készületeit az emberi civilizáció elleni támadására. A járvány energiáit számos hordozható ereklyébe, járvány kondérokba zárta, majd megparancsolta Kel'Thuzadnak, hogy vigye el a kondérokat Lordaeronba, ahol a szekta által irányított falvakban rejtették el ?ket. A szektához h? emberek által ?rzött kondérok lesznek majd a járvány forrásai, amik elterjesztik a kórságot a mit sem sejt? farmokon és Lordaeron északi városaiban.

A Lidérckirály terve tökéletesen m?ködött. Lordaeron északon fekv? falvai szinte azonnal megfert?z?dtek. Ahogy Északszirten, úgy itt is, a járványsújtotta polgárok meghaltak és él?holtként feltámadva a Lidérckirály rabszolgái lettek. Kel'Thuzad szektájának tagjai örömmel fogadták a halált, hogy feltámadva folytathassák sötét uruk szolgálatát. Mámoros örömmel töltötte el ?ket az él?holt lét halhatatlanságának ígérete. Ahogy a járvány terjedt, egyre több vad zombi támadt fel az északi vidékeken. Kel'Thuzad végigmustrálta a Lidérckirály növekv? seregét és a Falka nevet adta neki, mivel ez a sereg hamarosan lerohanja majd Lordaeron kapuit és eltörli az embereket a világ színér?l.

A Szövetség Felbomlik

A határaikon belül formálódó halottimádó szektákról mit sem sejtve, a Szövetséget alkotó országok vitatkozni kezdtek egymással mindenféle területi követelések és holmi csökken? politikai befolyások miatt. Lordaeronban Terenas király sejteni kezdte, hogy a legsötétebb órában kovácsolt törékeny paktum nem tart már sokáig. Terenas meggy?zte a Szövetség vezet?it, hogy kölcsönözzenek pénzt és munkaer?t a déli Viharvárad királyságának újjáépítésére, mivel az a vidék elpusztult Azeroth ork megszállása idején. Az újjáépítés költségei miatt megemelkedett adók illetve a számos ork elkülönít? tábor fenntartási és m?ködtetési költségei miatt több vezér is - els?sorban például Szürkesörény Genn, Gilneasból - úgy vélte jobb lenne, ha királysága kilépne a Szövetségb?l.

A bajokat csak tetézte, hogy Ezüsthold nemes elfjei egyszer?en semmisnek nyilvánították a Szövetségnek tett h?ségesküjüket azt állítva, hogy az emberek kétbalkezes vezetése eredményezte erdejeik felgyújtását a Második Háború során. Terenas visszafogta indulatait és csendesen emlékeztette az elfeket arra, hogy Quel'Thalasból semmi sem maradt volna, ha nem áldozta volna fel az életét több száz dics? ember katona a megvédelmezésére. Az elfek azonban makacsul mégis úgy döntöttek, hogy saját útjukat követik. Az elfek távozása után nem sokkal Gilneas és Stromgarde is követte a példájukat és kiléptek a Szövetségb?l.

Bár a Szövetség felbomlása megkezd?dött, Terenas királynak még voltak szövetségesei akikre számíthatott. A Büszkerév admirális vezette Kul Tiras és a fiatal király Varian Wrynn uralta Azeroth még h?ségesek voltak a Szövetséghez. Ezenfelül a Kirin Tor varázslói, élükön Antonidas f?varázslóval elkötelezték Dalaran támogatását Terenas uralma mellett. Mégis talán a legbíztatóbb mind közül a nagyhatalmú törp király Bronzszakáll Magni esküje volt, aki megfogadta, hogy Vasüll? törpjei örökre h?ségesek maradnak a Szövetséghez hálából Khaz Modannak a Horda uralma alól való korábbi felszabadításáért.